ÁRVA GYERMEKEK
ÁRVA GYERMEKEK
Mint árva gyermek kinek szülő anyját elgázolta a
diktatórikus vezetés, úgy álltunk az épület előtt, melyet alma maternek hívunk.
Talán már csak hívtunk, hiszen valami megváltozott. Van akinek csak két betű,
van akinek csak több diák, de van akinek nem ad, hanem elvesz ez a az új ‘’multikulturális’’ dolog.
Tőlünk, akik ott álltunk gyászos szemmel, tőlünk elvették azt, mit alma
maternek hívtunk, tőlünk elvették a MOGYE-t.
Mint árva gyermekek, álltunk és gyújtottunk a gyertyákat,
mint akik hisznek a feltámadásban, vagy abban, hogy ez még változhat. Álltunk
és hallgattunk. Hallgattunk, hisz hiába mondanánk, nincs rá szó, hiába üvöltenénk,
hangunk elcsendesítik, lehalkítanák, mint egy régi rádiót, amely már 73 éve
hűségesen játszotta dalainkat.
Mint néma gyermekek álltunk és vártunk. Hogy mire? Talán egy
aprócska reménysugárra, valamire, valakire, hogy valakit még érdekel, hogy egy nagy hírű intézményt, hogy 73 év hagyományát egyik napról a másikra eltöröltek
és megannyi álmot összetörtek. De ez a mi álmunk, nem az övék. Talán éppen
ezért nem jön senki, nem hoz reményt. Mindenki hallgat, mindenki áll, mindenki gyászol.
Az én álmom, a te álmod és még több száz diák álma volt,
amikor átlépte az épület küszöbét, hogy szebb jövőt építsen magának. De a szebb
jövőből csak egy néma robot lett, aki arra lett utalva és tanítva, hogy
hallgasson, bólogasson és tegye a dolgát bármi történik, bármilyen körülmények
között. És ha még egyáltalán jövőt szeretnél magadnak, akkor sose legyen
véleményed. Tudom, hogy van véleményed, nekem is van és annak is, aki melletted
ül a buszon vagy mögötted áll a sorban. Mégis mindenki hallgat, hisz erre
tanítottak.
Őseink azért küzdöttek, hogy mi itt lehessünk és jobb legyen
nekünk, mi meg itt vagyunk és nem csak magunkért, hanem gyermekeink és unokáink
szebb, vagy egyáltalán lehetséges jövőjéért kell harcoljunk, bármi történik,
bármilyen körülmények között, hiszen valamikor ezt is megtanították.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése