Az Y generációs kapcsolatok

      Ahogy a mostani emberi kapcsolatokon gondolkodom óhatatlanul is eszembe jut, milyen szép is volt régen. Abban az időszámításban, ahol még nem létezett az internet és csak egy két vezetékes telefon volt. Akkoriban a kapcsolatok jóval igazibbak voltak, jóval bensőségesebbek. De nem csak a már kialakult kapcsolatok, hanem az ismerkedést is egyfajta misztikum és varázs járta át. Abban az időben, amikor egy nőt villámcsapásként leszólított egy férfi az utcán, a könyvesboltban, egy kávézóban, egy eresz alá behúzódva esős időben vagy éppen egy bárban. 

  

    Amikor az emberek nem az interneten, hanem szemtől szembe találták magukat az első összefutott pillanatba, jól sikerült, photoshoppolt képek és hivalkodó bejegyzések nélkül. Akkoriban a férfiak még igenis megszólítottak egy nőt, ha az szimpatikus volt számukra, egy dicsérettel a szépségéről, a könyvbéli ízléséről, vagy éppen meghívva őt egy kávéra, egy italra. És a férfiak abban a néhány pillanatban kellett eldöntsék, hogy meg akarják e ismerni jobban az illető hölgyet, vagy mennek tovább. Az a néhány férfi aki igenis meg akart ismerkedni egy csinos nővel, az ott rögtön vagy meghívta egy újabb találkozóra, vagy elkérte a telefon számát, akárhogy is ott abban a pillanatban kifejezte őszinte érdeklődését. A nők pedig úgyszintén eldönthették mennyire is szimpatikus az illető bátor férfi. Gondoljunk csak bele, hogy a úgynevezett ''élő'' találkozások során mennyivel hamarabb és mélyebb benyomást tudunk kelteni az emberekben, egy mosollyal egy jól gesztikulált mondattal, egy kedves simogatással vagy éppen elutasító magatartásokkal. Eközben a mai világban ha valaki megtetszik nem őt szólítjuk meg, hanem megkérjük az egyik ismerőse ismerősének az ismerősét, aki a mi ismerősünk is, árulja el a kedves személy nevét. Aztán haza rohanva, bejelöljük valamelyik közösségi portálon, dobunk neki pár like-ot és ha vissza talál like-olni ráírunk, hogy ''szia. hogy vagy? mit csinálsz?''. Úgy beszélünk egymással mintha már ismernénk a másikat és azt is hisszük, hogy ismerjük, hiszen megnéztük a profilját, tudjuk hová való, hol született, melyik iskolában végzett, hol dolgozik, hova jár nyaralni, hány éves, kik a barátai, hol tölti a szabadidejét. És ezek az információk nekünk mind elegek ahhoz, hogy úgy véljük ismerjük az illetőt annyira, hogy egyből a beszélgetés közepébe vágjunk, a kínos ismerkedési fázis kikerülésével. Ez viszont azt hozza magam után, hogy talán évek múlva se tudunk meg olyan fontos alap információkat a másik emberről, ami lehet, hogy az egész kapcsolatot befolyásolja. 

    Tehát beszélgetünk, mindjárt belevágunk a közepébe és napokat meg éjjeleket beszélünk át, aztán hónapokat sőt még az is megeshet, hogy több hónapot beszélgetünk, már epekedünk az illető után, már szíveket küldözgetünk, becézzük egymást már tudjuk, hogy ő a tökéletes, de a találkozásokról eddig még csak pár szó esett, talán kettő vagy három volt, sétálunk, kávéztunk és fölösleges dolgokról beszéltünk, de az interneten jobban ment minden. Aztán eljön az az idő, amikor valamelyik személy már annyira vágyik a másikra, hogy ki akar lépni a számítógép, laptop vagy telefon mögül és úgy igazán szeretné ,hogy együtt legyenek. Ekkor jön a jeges vizes vödör, amikor kiderül, hogy mégsem tetszik az illető, nem működik a kémia, nem tud viselkedni vagy bármi egyéb ami miatt tudjuk, ez nem fog menni. De ekkor már késő visszavonni azokat a heteket, hónapokat, amiket olyan nagy lelkesedéssel beszélgettünk át. Ekkor jön rá az ember, hogy mennyi időt és energiát fektetett egy olyan kapcsolatba, ami sose fog működni. És, hogy mi történik ez után? Természetesen nem mondjuk meg neki, hogy ez nem megy, hogy nem kellesz már, inkább az internet előnyeit kihasználva eltűnünk, elkezdünk más embereket like-olni, másoknak repülnek már a szívecskék és többé nem írunk vissza neki. Ennyivel lerendezünk egy emberi kapcsolatot. Milyen szánalmasak is vagyunk, hisz nem csak hogy ismerkedni, kapcsolatainkat fenntartani, még a kapcsolatokat szétszakítani se tudjuk az internet nélkül.

   

   Abban az időben, amikor még nem volt internet, nem volt se facebook, se twitter, se instagram, se tinder és semmilyen más ismerkedésre alkalmas platform, az emberek mégis találkoztak, kapcsolatok létrejöttek és véget értek, csak hogy abban az időben ezek a kapcsolatok igazibbak voltak.