Egyedül

    Rohan a világ, akár csak az emberek, az idő és szinte már észre se vesszük egymást. Oly sokan vannak egyedül, oly sokan érzik magukat magányosnak nap, mint nap. Az ember, ha nem él párkapcsolatban próbál ismerkedni, naponta látja a lehetőségeket, keresi azt a valakit, akivel majd ő sem lesz magányos. Ezek az ismerkedési fázisok sok mindenre megtanítják az embert, engem például megtanított egyedül lenni. Hogy miért? Megismertem valakit, valakiket, akik mind-mind különböző színeket, képeket, élményeket hoztak az életembe. Mondhatni sok embert megismertem már, sok mindenkiben láttam már a lehetőséget és sokukat valóban nagyon megkedveltem. De valahogy mind eltűntek egy idő után, jött egy másik, nagy volt a távolság, nem volt elég az idő, vagy csak egyszerűen elfogyott e lelkesedés. Így vagy úgy, de vége lett és én mindegyik után ugyanúgy maradtam, egyedül.

    

    Mit is jelent egyedül lenni? Sokan összekeverik az egyedüllétet a magánnyal, pedig a két dolog teljesen különböző, hisz lehetünk magányosak úgy is, hogy nem vagyunk egyedül és lehetünk egyedül úgy, hogy nem érezzük magunkat magányosnak.

    

     Az egyedüllétet én szívesebben nevezem, úgy, hogy együtt vagyok magammal, mert amikor egy magam ülök a szobába, akkor is ott van velem valaki, ott van velem a saját benső énem, akivel jobban és áthatóbbal tudok beszélgetni, mint bárki mással a világon. Ezek azok a beszélgetések, amikor tárgyalni valóm van magammal és ezek a tárgyalások hozzák a legnagyobb eredményeket is. Gondoljunk csak bele, hogy az igazán fontos döntések előtt az emberek sosem mással ülnek le beszélni, hanem csakis saját magukkal.

    Minden alkalommal, amikor az életem egy fontos döntése előtt álltam leültem a benső énemmel egy tárgyalóasztalhoz és aprólékosan megbeszéltünk minden részletet, átvettünk minden eshetőséget és döntöttünk. Ezek a döntések voltak azok, amire azt mondhattam, hogy történjen bármi, végződjön a dolog bárhogy, én biztosan jól döntöttem. Ugyanígy, amikor az életem változáshoz ér vagy éppen valami nehézségen megyek keresztül, a legjobb beszélgető partner mindig saját magam. Éppen ezért nem mondhatom azt, hogy ha egyedül vagyok, akkor magányos is vagyok. Csak az az ember lehet magányos, ha egyedül van, aki nem ismeri, vagy éppen nincs jóban saját magával. A magány nem lételeme az embernek, az egyedüllét viszont igen.

    Mostanában elég sokat vagyok egyedül. Magányosnak csak ritkán érzem magam és azt is csak pár pillanatig, viszont rengetegszer érzem azt, hogy ez az egyedüllét mennyire jót tesz nekem. Furcsa dolog ezt így kimondani, hogy jó egyedül lenni, de valóban így van. Ez persze nem mindig volt így, sokáig vágytam rá, hogy jöjjön valaki, akivel majd nem leszek egyedül, sokáig gyűlöltem csak magammal lenni, de a minap rájöttem arra, hogy az a valaki, akire szükségem van mindig is itt volt.

    

    Láttam embereket magányosnak úgy is, hogy ezrek rajongják körül, láttam embereket boldognak, úgy is, hogy senkijük sincs, láttam embereket, akik nem tudják, mit jelent egyedül lenni és most már látom saját magam is.

    Te, aki a képernyő másik oldalán vagy, te, aki nem tudod az életed merre tart, te, aki magányos vagy, te, aki éppen nehéz időszakot élsz át, te, aki döntésképtelen vagy, sose felejtsd el, hogy a válasz, a megoldás saját magad vagy. 

''A boldogságot keressük mindenütt, de olyanok vagyunk, mint Tolsztoj híres koldusa, aki úgy élte le az életét, hogy egy arannyal teli fazékon ült, fillérekért könyörögve az arra járóktól, s nem tudott arról, hogy a szerencséje mindvégig ott volt a lába alatt. A te kincsed –a tökéletesség- már benned van.'' 

Elizabeth Gilbert