Kiégés

    Itt ülök és gondolkodom. Írni kéne, írni de mit?Írni, de hogyan? Több hónapja nem jártam már itt, szégyellem is magam, elhanyagoltam a gondolataimat. Az idő is melankolikus, a fejem tele élményekkel, emlékekkel, tapasztalatokkal, annyi minden van bennem és mégsem tudom kiadni. Pedig annyira szeretném érezni újra, ahogy az ihlet megszáll, de csak ülök és várok tehetetlenül. Mit csinálok rosszul? Miért érzem azt, hogy nincsenek szavak? Mintha egy nagy üvegfalat húztak volna fel elém, amin keresztül látom, hogy hova mehetnék, de nem tudok. Mennék, indulnék, de nem találom az ajtót, vagy azt a kis repedést, amin keresztül áttörhetem a falat. Mi hiányzik? Mi az amit pár hónappal ez előtt jobban tudtam? Mi veszett el út közben?

    

    Na és te? Átérzed? Ismerős? Voltál már kiégve? Érezted már, hogy semmi értelme a cselekvésnek? Az érzést, amikor robotként éled meg a napokat, amikor nem tudod hová tenni magad. Az érzés, amikor bárhol vagy, bármit teszel, valami mégis hiányzik.

    Céltalanság. Ez az első szó, ami a jelenlegi lelkiállapotommal kapcsolatban eszembe jut, pedig van célom, sőt vannak céljaim és dolgozom is értük rengeteget, mégis úgy érzem haszontalan a munka. Hogy miért nem írtam hónapok óta? Talán mert már tehernek éreztem, talán, mert megfelelésvággyá alakult át, talán mert egyszerűen elfogyott az ihlet, nem tudom.

    

    Kemény dió a kiégés, az ember nem tud mit kezdeni vele, amikor az élete célja, az egyetlen dolog, amit biztosnak és fontosnak tart az életében teherré válik, és már csak azért csinálja, mert elvárják tőle. Az életben van munka és hivatás és a kettő között a különbség, hogy a munkában eleve nincs tettvágy és tudásszomj, viszont a hivatás ettől válik hivatássá. És az életed is attól lesz élet, ha vágysz rá. A kiégés akkor jön, ha ez a vágy odalesz, elvész.

Átéltem már ezt az érzést és tudtam, hogy itt az ideje feltenni a kérdést, azt ami visszavezet a vágyhoz. '' MIÉRT KEZDTEM EL? ''

    Hogy én miért kezdem? Először talán azért, mert ki akartam adni magamból, azt a sok mindent, ami bennem van.  Aztán megmutatni az embereknek, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal, a gondolataikkal, végül meg talán azért, mert ha csak egy emberhez is elért, megértette az üzenetét és esetlegesen még segített is rajta, akkor már megérte! És akkor azt mondtam segíteni, hát gyere segíts magadon, ha kiégtél:  TE miért kezdted el?